Szabad megsimogatni?
2016. február 18. írta: MagyarTarka

Szabad megsimogatni?

Gyermekek és ebek

dog-913295_1920.pngHa sétáltattál már ebet, egészen kicsit vagy akár nagyobbacskát, te is megtapasztalhattad, hogy a gyerekek mennyire szeretik négylábú társainkat! Már a járni és beszélni alig tudók is ösztönös örömmel totyognak a kutyák felé, miközben mosolyogva „uuuu”, „vavava” – vagy bármi hasonló szószerűséggel fejezik ki az állatot. Pontosan tudják vagy érzik, hogy náluk hűségesebb barát, bohókásabb játszópajtás ritkán adatik az ember életében. Tudják ezt a szüleik is, akik kellő óvatossággal, de biztatva kísérik a csöppséget a szőrös gyerekekhez. Nem véletlenül írom ezt: ha olvastad Csányi Vilmos ide illő című könyvét, pontosan tudod, mire gondolok. Ha még nem olvastad, hajrá, irány a könyvtár!

De vannak gyerekek, akik valamiért félnek a kutyáktól. Vajon miből eredhet a félelmük?

Egyszer az állatkertben sétálva a következő jelenetnek lettem szem- és fültanúja. Egy csöppnyi kislány mosolyogva, érdeklődve lépdelt befelé a gorillák házába, picike ujjával előre mutatva a hatalmas fekete állatokra („maom, maom”). Édesanyja hirtelen, éles hangon felcsattant: „Vigyázz Kicsim, tudod a múltkor is hogy megijedtél tőle.” Ebben a szent pillanatban a gyermek öröme és érdeklődése rideg félelembe ment át, mosolygó szája lefelé görbült és sírósba fordult. Legszívesebben odamentem volna a kedves édesanyához és számon kértem volna rajta, hogy miért a félelmet, a negatív élményt erősíti a gyerekében és miért nem az örömöt, a pozitív megerősítést választja?! De nem tehettem, hiszen semmi közöm sem volt hozzájuk, milyen alapon avatkozhatnék bele az életükbe, a gyereknevelésükbe?

dog-990304_1920.jpgDe valahol itt lakik a titok eredője, hogy miért félnek a gyerekek a kutyáktól – már akik félnek. Kutyasétáltatás közben általában jóelőre megérzem a szembejövő családon, miként viszonyulnak az ebekhez. Ki lesz az, aki átveszi a csemete kezét a másik kezébe, hogy véletlenül se történjen valami katasztrófa! Ne adj’ isten, a kutya megnyalja a gyerek kezét, amikor az megsimogatná… Úristen! Vagy ki az, aki még verbálisan is megerősíti a gyerekben: „Vigyázz, kutya!”  És még egy rovó pillantást is felém vet közben, szégyelljem magam, hogy ilyen veszélybe sodortam az egyszülöttjét. Veszély? A kutyától piszkos lesz a gyerek keze! Igen, azokat esetleg óvni kell, akik még a mancsukat majszolják. De az Arizonai Egyetem mikrobiológusai szerint a mosogatószivacson és a konyharuhán ezerszer több baktérium található, mint egy vécéülőkén... De a tömegközlekedési eszközök fogantyúin is gyakorlatilag mindenféle betegség letapizható, amíg az oviba utazik a csemete. Azon tanakodom, hogy egy mélyben megbúvó faktor lehet még az érintés hatalma, amellyel talán a legőszintébben éreztethető a szeretet, a kötődés? Talán a féltékenység, a más iránt is kimutatott érzelmektől való elzárkózás is munkál esetleg az önbizalomhiányos, a gyermekükbe túlzottan kapaszkodó szülőknél? Ki tudja...

Pedig mennyi mindentől kellene valóban félteni napjainkban egy gyermeket… A tévéhíradótól, az idióta rajzfilmektől, a kínálós drogdílertől, a fásult tanítótól, az agresszív iskolatárstól, a perverz szomszéd bácsitól… De pont egy kutyától?! Például Pankától, aki mintegy nyolc métert tesz meg percenként, mert minden virágot és pillangót mélázva megszagolgat… Értem én, hogy az idegen kutyához ésszerű óvatossággal közelítsünk. Megértem, hiszen nekem a fiammal pont az volt a gondom, hogy az otthoni pozitív tapasztalatai miatt minden, még egy területvédő őrkutyához is félelem nélkül közelített volna.

A jó, és egyre több szülőtől tapasztalt megoldás egy rövid kérdés: „Szabad megsimogatni?” Ilyen egyszerű. Ahelyett, hogy a generációkon át ívelő félelmet plántálnák a gyermekükbe, ésszerű óvatossággal segítik a gyerekek és az ebek sok évezredes barátságának folytatódását.

Mi, kutyások is tehetünk annak érdekében, hogy ezek a negatív érzések oldódjanak. Kezdetnek megteszi, ha MINDENKI összeszedi a kutyája után a piszkot az utcán, hogy NE a cipőtalpra ragadt ocsmányság legyen rólunk az első gondolatuk a nemkutyásoknak...

Szabad megsimogatni Pankát?

Naná…

Próbálnám nem megsimogatni, amikor reggeli ébredéskor csóválva hanyatt fordul a kosarában…

(terka)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyartarka.blog.hu/api/trackback/id/tr838402248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.