Hétvégén a legnagyobb budapesti pláza parkolójában egy kissé borízű hang utánunk szólt: "Finom parfümöt a kedves hölgyeknek?" Nem válaszoltunk: parkolóházban nem vásárol parfümöt az ember lánya. De a tag kitartóan talpalt utánunk, hogy ilyen jó, meg olyan márkás - ismerjük... Végül előadta az überelhetetlen érvet:
"Nem vagyok én gagyival seftelő csöves, frissen loptam a drogériában!"
Lehengerlő eladástechnika. Értitek: nem ám valami pancsolt lötty, kikéri magának! Ő csak márkás holmit árul, mindent a kedves vevőért! De legalább őszinte volt a csávó, nem? Bezzeg, amikor egyes ruhaboltokban ugyanazt a kínai ruhát veszed meg, amit a kínai piacon feléért, harmadáért árulnak, csak itt csili-vili üzletben, jól behirdetve és persze valami márkával felülcímkézve? Az mi, ha nem orbitális áthintázás? Nevezhetjük persze márkaépítésnek is. Elegánsabban brandingnek. Ezen agyalva megfogalmazódott bennem az ŐSZINTE KARÁCSONY eszméje. Elképzeltem, ha a kicsike ajándékkártyákra a sablonos dumák helyett mindenki őszinte mondatokat írna... Például ilyeneket:
1. Tavaly kaptam nagyitól, jövőre add tovább te is szeretettel!
2. Nem neked szántam, de jobb híján fogadd el te.
3. Úgysem örülsz soha, semminek!
4. Az utolsó közös karácsonyunkra...!
5. Mintha a fogamat húzták volna, olyan drága volt...
6. Úgyis biztos kicseréled, úgyhogy ott a zsebében a blokk!
7. Idén szebbet akartam, de hát te sem lettél szebb.
8. Rád illő bugyit nem találtam, ezért lett lepedő...
9. Az utolsó ép fogadra való: mogyorós!
10. Nem te vagy az apja, de olyan okos mint te!
11. Lejártam érte a lábam drágám! Kaphatnék egy új cipőt?
12. Csinos kis kombiné, a barátnődön nagyon megtetszett...
13. Turkálósból van, de kimostam!
14. Nem futotta többre, sajnálom.
15. Ennyit se érdemelnél!
...és végül a legegyszerűbb:
16. Utálattal, Jenci
(szeretettel, Terka)