Az idei utolsó nyárias hétvége sokakat, így engem is kicsalt az egyik, fővároshoz közeli strandra. A Nap búcsúsimogatása igazi áldás, feltölti a hamarosan beköszöntő őszi-téli fényhiányban senyvedő test és lélek energiaraktárait. A medence kék vize kimossa a "holvanmárakéthétszabadság" után ránk telepedett hétköznapi szürkeséget... Bambán, szinte félálomban néztem a semmit, ürítettem az agyamat, amikor hirtelen arra eszméltem, hogy valami nagyon gusztustalan dolog történik a vízben. Tőlem nem egészen egy méterre egy hős lovag a szíve hölgyének arcán levő pattanásokat igyekezett üríteni tömpe ujjaival. "Nem jön ki..." - vallotta be pironkodva a Nőnek. 
Aki erre orcájának másik felét is odatartotta, hátha majd onnan sikerül kivarázsolni a szmötyit. Egy szemvillanás alatt magamhoz tértem. A vízben, ott, ahol a klór mellett nyilván vizelet és minden egyéb nyalánkság is megtalálható, ott operáltatta az arcán levő cuccokat a csaj! Arról nem beszélve, hogy ami kijön a kis furunkulusból, az nyilván bemosódik a vízbe. Pfuj! Amikor a pasas ismét nekiveselkedett, nem bírtam ki, odaszóltam: "Ne haragudjanak, biztos hogy ezt pont itt kell csinálni?" Az értetlen és kissé haragos tekintetüket látva, egy világos és nyilvánvaló önérdekükkel fejeltem meg a mondandómat: "A hölgy arcának nyilván nem tesz jót ez a piszkos víz..." Szó nélkül kivonultak a medencéből.
Nyáron meg egy pasas a plédem mellett vágta a lábkörmeit a balatoni strandon. A teremtés egy másik koronája pedig a sarkáról tépkedte le a felázott bőrkeményedést és dobálta szét a fűben. Olyan önfeledt örömmel dolgozott, mint ahogy a magukról megfeledkezett sofőrök szokták a fikát túrni az orrukból a kocsiban.
Velem van a baj? Persze, minek járok nyitott szemmel... Tudom. De ezek a műveletek olyan szintű undort váltanak ki belőlem, hogy muszáj szóvá tennem! Ilyen alapon bárki szabadon eregethetné a galambocskáit, piszkálhatná a füléből a fülzsírt, vagy akár az orrszőrét is nyírhatná nyilvánosan. Miért is ne? Csak tudnám, ezek után mire a nagy össznépi fujjogás a hüvelygombás reklámra, ami mindig pont vacsora közben megy...
És akkor én is hadd vihessem be a kutyámat úszni a Balatonba! Ja, hogy egy kutyától bezzeg undorodik a kedves emberiség! Én viszont az emberek azon részétől undorodom, akik az igénytelenségükkel másokat szerencséltetnek egy strandon. Például, a kutyákkal ellentétben, még bele is kakálnak a vízbe...
(terka)
