Elhiszem, hogy a szükség nagy úr! De bevallom, mindig rájuk dudálok. Egyszerűen úgy felingerelnek, hogy képes vagyok letekerni az ablakot és válogatott trágárságokat kikiabálni a kocsiból…
Mégis mit képzelnek magukról? Miért élvezik, hogy az egész világ csodálja, amint ők könnyítenek magukon? Mit szólnának, ha mi nők guggolnánk le úton-útfélen, ahol éppen ránk jön?
Biz’ isten, nem az irigység szól belőlem! Egyszerűen csak nem értem, miért nem lehet beljebb húzódni az út szélétől, ha rájuk tör a csőtörés? Miért kell úgy kisdolgozni, hogy azt bárki láthassa? Miért érzik úgy a teremtés koronái, hogy minden aluljáró, minden félreeső és kevésbé félreeső sarok arra készült, hogy ők szabad folyást engedhessenek az „érzelmeiknek”?
Oszlopok töve, parkok fái, falak, hirdetőoszlopok, kukák – bármi arra ingerli őket, hogy meglocsolják. Komolyan mondom, néha úgy tűnik, rosszabbak, mint a területjelölő kutyák… Nem, nem kérem, hogy pisiljenek ülve. De azt igenis elvárnám, hogy ne tekintsék afféle világmegváltó hőstettnek a slinyálást, hogy még szinte büszkén körbe is pillantanak: „Látjátok, éppen én dobom a világ legszebb sárgáját!”
Elhiszem, hogy bennük él a kisgyermekkori anyai dicséret: „Ügyes vagy kisfiam, végre nem a pelusba ment!” De érett férfiaknak talán ennél többre kéne hajtani, nem?
Persze, a részegek egy másik kaszt. Az ő esetükben örülni kell, ha az eljut a tudatukig, hogy előtte ki kell nyitniuk a sliccüket. Aztán meg annak, ha utána felhúzzák. Bár a döglött madárnak amúgy sem kell kalitka…
Szóval, srácok, meséljétek már el, mire ez a nagy kivagyiság? Mit akartok ezzel a bárhol csorgatással kifejezni? És tényleg miért gondoljátok azt, hogy mindenkinek végig kell néznie, amint görnyedt háttal markoljátok a slagot? Szerintetek ez olyan macsós?
Nekünk, nőknek nem. Részünkről tisztelet a kivételnek!
(terka)
